Elmúltam 18 éves

Sajnos még nem vagyok 18 éves :(

Hazai földön a TEE

Visszatértünk.

Ez a hely mágikus erővel bír, lehet nem mindenkire, de akiket a mozdony füstje megcsapott, nos rájuk mindenképp.

De előtte egy kis Brüsszel. Félni nem érdemes tőle, irigynek lenni fölösleges. Tanulni? Na azt lehetne az itt élőktől. Hogy kell azt csinálni, hogy az utcák, terek, parkok tiszták legyenek? A házak, még a sok száz éves házak is jó állapotúak legyenek? Kutyák vannak ám itt is, talán több is mint Pesten, de valahogy nem látni a földön a nyomukat… Lehet, ez valami mágia, boszorkányság, varázslat? Ki tudja? Persze az is lehet, hogy az emberek ilyen apróságokra is odafigyelnek, mit, mikor, hova dobnak, ha már nincs rá szükségük. De ez így túl egyszerű lenne… Vagy mégsem? Nem gondolom az itt élőket okosabbnak, intelligensebbnek (?), dolgosabbnak nálunk, de valamit mégis másként, jobban csinálnak. És ettől valahogy jobb itt lenni/élni.

Csak tippelek, hogy nincs annyi stadionjuk, mint nekünk és a foci világranglistán is csak a dobogó legalsó fokán állnak, de van egy fantasztikus vasúti múzeumuk a Train World, meg egy külön múzeum az autóknak is az Autoworld. Nos aki járt már Istvántelken…., csukott szemmel olvasson tovább, vagy nézze a képeket, nekünk sokkal több érték van a kezünkben, csak…

A Train World: a főépület valamikor állomásépület volt, kézenfekvő tehát, a látogatókat itt fogadják, tudom unalmas, de tisztaság mindenhol. Aztán indulhat a séta, szabadba, a föld alá, vagy épp fel az emeletre. A látvány mindenhonnan lenyűgöző, kézközelben, tapinthatóan, megmászhatóan mozdonyok, vasúti kocsik, szinte bármi. A képek nem tudják visszaadni a lenyűgöző méreteket, a hangulatot, ezt tényleg érdemes megnézni, átélni.

És hát a csoda, a TRANS EUROP EXPRESS egy személyvagonja. Amsterdam és Párizs között közlekedett, természetesen Brüsszelen keresztül, a nyolcvanas években. Mondom, a nyolcvanas években! Más világ volt, és nem biztos, hogy rosszabb volt. Kényelem, gyorsaság, luxus felső fokon, nyilván nem ingyen, hisz mindennek ára volt/van. És volt stílus – akár egy vonatnak is. A TRANS EUROP EXPRESSnek mindenképp.

Muszáj megemlítenem hűséges fegyver/sör/párlat hordozó társam Egont. Másodszor jártunk együtt Belgiumban, másodszor is elviselt, ezer köszönet érte, azt gondolom kis csapatunk tagjává vált. Kétszer kértem csukja be a szemét, úgy vezettem be egy terembe, illetve egy mozdony vezetőállásába. Azt az arcot amikor kinyitotta a szemét… Meseországban találta magát, és megérdemelte. Köszi Egon!

A mesének itt a vége.

Konklúzió? Az nincs, illetve azt mindenki vonja le magának, ha van. Ha nincs, hát nincs…

H.I.